Csír ap!

Igazság szerint ez magamnak kéne mondogatni. Boldogan belevágtam a csíráztató bizniszbe, hiszen piece of cake, és ha feleolyan egészséges, mint amennyire mondják, már megérte.

Az első adag tönkölybúzát Pécs mediterrán klímájában próbáltuk szárba szökkenteni. A 100 magból kikelt kb. 12 (ja, hogy ennek gyökere is van? ezt miért nem mondta senki?), manikűrollóval learattuk, megettük. Ezután lelkesen mostam a kristálytiszta forrásvízben a csap alatt a miniatűr brokkolimagokat, nem törődve azzal, hogy rámragadnak, összeragadnak, gusztustalanok. Naponta 2x mosogattam őket, nem törődve azzal, hogy rámragadnak stb. Aztán egyszer elfelejtettem a mosogatást, és amikor belestem a csíratálba, egy gonosz új civilizáció születésével kellett szembesülnöm, amely penészes brokkolicsírák képében készül Angyalföld durva leigázására. Mivel a feng shui szerint se tanácsos rohadt csírákat tárolni a nappali bal sarkában, ezért széles és gyors mozdulattal iktattam őket a kukába.

Most kissé kedveszegett vagyok. De nem adom fel! Az én csíratálamban is haragoszöld, erőtől duzzadó csíravadon lesz, mit vadon, csíraorgia. Addig is kivetítem nekik ezt a képet: I-lye-nek legyetek. Hallja a kolléga is ott a bal szélen?

A kép forrása egyelőre ;) ez